Hát itt a 1. rész. Remélem azért annyira nem rossz. Jó olvasást hozzá!:)
Ha valami nem tettszik szívesen  fogadom az építő kritikákat, persze a jókat is.:)

1.   rész – December 19. / 1.

Hogy én mennyire utálok arra kelni , hogy kiég a retinám,baszki. Annyira bírom amikor anyám bejön a szobámba és elhúzza azt a szar függönyt. Ja és nem ilyen kicsi négyzet alakú ablakról van ám szó , hanem olyan kurva nagy terasz ajtóról ,ami persze ,hogy kelet felé néz.

- Mmmmm- morgok anyára  már vagy századszorra .

- Nincs semmi mmmmm. Gyere és kelj fel. MOST! - nyomta meg az utolsó szót ,mire nagy nehezen felemeltem a fejem és meg néztem hány óra van. 7:04 MI?!?!

- Mi a …..?! Még ¼ 8 sincs!Minek kelnék fel?!-  fakadok ki már korán reggel

- Azért Szilveszter ,mert az anyukád azt mondta. És kész. Amúgy is beszélnünk kell. – mondta olyan hangsúllyal , hogy esélyem se lett volna , ha most vitába szállok vele.

-  Jó, akkor felkelek,de csak mert ilyen szépen kérted. – flegmáztam

- Lent várunk- mondta figyelmen kívül hagyva előző stílusomat, majd elindult az ajtó felé. - Ja, és kérlek szépen ne úgy gyere le mintha otthon lennénk – nézett  a szemembe komolyan , de láttam , hogy azért nem hagyná ki a röhögést , ha egy szál boxerben mennék le az öregek elé, mivel mindketten tudjuk, hogy milyenek. Ezek után kiment és becsukta maga mögött az ajtót, mire visszadőltem az ágyba. Feküdtem még vagy 15 percet , majd kivánszorogtam a fürdőbe és lezuhanyoztam, majd nem túl szívesen de felöltöztem. Felvettem egy szakadt farmert ,fehér pólót egy kissé szakadt farmer mellényel. Majd fogtam magam és mezítláb lecsoszogtam a lépcsőn a konyháig.

- Reggelt – köszöntem unottan anyám őseinek

- Neked is jó reggelt Sziszikém! - köszönt vissza nagyanyám . Sziszikém?!?! Na nem!!

- Csak simán Szilveszter , vagy valami más csak hanyagoljuk már ezt a Sziszikémet ! Ok? -  kértem nem a legszebben.

- Valaki de rosszul kelt ma. - jegyezte meg most meg a nagyapám.

- Hát nem tudom te , hogy keltél volna egy olyan nap után mint amilyen nekem tegnap volt! – emeltem fel a hangom . Hát ,igen engem könnyű felidegesíteni, ha nem alszom eleget.

- Szilveszter! - emelte fel anya is a hangját.

- Jó, bocs. – mondtam unottan.

- Rendben, én is így gondoltam. Most pedig leülsz szépen egy székre ,és miközben reggelizel elmesélsz mindent ami tegnap történt. – mondta ellentmondást nem tűrő hangon, mire sóhajtottam egy nagyot , és leültem.

- Hát, jó. Egyszer úgy is túl kell esni rajta. – mondtam , majd haraptam egy falatot a szendvicsemből.

- Szóval , ugye elmentünk a haverokkal bulizni ,mivel azt állították ,hogy milyen gáz már ,hogy csak egy évben egyszer látnak ,és ,hogy legalább ilyenkor kéne egy nagy bulit csapni. Lehet, hogy egy kicsit többet ittam a kelleténél, mivel a végén még arra is rávettek, hogy szívjunk egyet. Azért azt tudni kell ,hogy előtte még sose próbáltam , és hát nem a legkellemesebb , ha először olyan sokat szívsz ,mint én. Hát, mint minden amit először próbálok ki ez is gázos véggel végződött. A baj ott kezdődött, hogy nekem jött egy srác akivel még tavaly össze szólalkoztunk , csak hát én tavaly óta kicsit fejlődtem. Tehát nekem jött én meg megütöttem , amit már ő sem hagyhatott szó nélkül , ezért ő is visszaütött. Ezek után verekedtünk, de mint említetem én fejlődtem ,de szerintem ő nem nagyon….. Szóval szétvertem szegény nyomorékot, és ekkor kijöttek a zsaruk, mert valamelyik srác volt olyan kedves ,hogy kihívja őket. Hát ezek után bevittek súlyos testi sértés vádjával és drog használatával. Az őrsön csak beraktak egy cellába, és várták hátha megszólalok, és mondok valamit. Ekkor bejött egy rendesnek tűnő rendőr és mondta hogyha beszélek egy  dili dokival akkor szépen felhívják anyát és minden további nélkül átléphetem az épület küszöbét. Próbáltam szépen válaszolni, de nem hinném , hogy sikerült. Ezek után bejött az említett orvos , bemutatkozott meg minden szar, és kérdezgetett mindenről, én meg nem igazán válaszoltam neki. A „beszélgetés” végén tett egy javaslatot, hogy kiengednek ha L.A.-ben eljárok egy dili dokihoz heti kétszer. Most erre mit mondhattam volna?! Belementem, mert gondoltam úgyse tudja meg ha nem megyek el, ezt az elképzelésemet a következő mondatával sikerült összetörnie, mivel kijelentette , hogy ő mondja meg kihez megyek, és ellenőrizni fogja , hogy megjelentem-e. Az utána történtek meg már csak annyi, hogy anya eljött értem, és haza hozott – fejeztem be a mesélést, és arra lettem figyelmes, hogy közben megettem az egész szendvicsemet , és szomjas vagyok, felálltam és töltöttem magamnak egy pohár narancslevet.

 - Hát, fiam erre csak annyit tudok mondani, hogy :ezt jól elintézted – szólalt meg legelőször a nagyi, aki mindig is azt hitte, hogy egy földre szállt angyal vagyok. ’Angyal’ ez a szó ihlette azt a tetoválásomat ami az első volt a sok közül, és a bal felkarom belső részén található. El adlátere como aquele tao impossível – a halál kegyence.

- Remélem most egy életre megtanulod a leckét. Mert az biztos, hogy elmész ahhoz a dokihoz. – közölte anya, nem túl sok reményt mutatva az ellenkezőjéről. Hát, igen ettől féltem. Tudtam, hogy ha anya megtudja akkor biztos, hogy megfogok jelenni azokon az elbeszélgetéseken.

- Hát, ez van. – mondtam a helyzethez nem pont megfelelően.

- Igen, ez. És a következő dolog amit tenni fogunk az az lesz, hogy felülünk holnap az egyik los angelesi gépre, és haza repülünk. Azt követően, hogy haza

értünk, a legelső dolog pedig az lesz, hogy felhívom a dokit és még egy karácsony előtti időpontot egyeztetek vele. Rendben? – kérdezte anyám, mire nyitottam a szám, hogy ellenkezek, de felemelte a kezét, hogy maradjak csendben – Ezt nem kérdésnek szántam. Kijelentés volt. – vigyorgott gúnyosan

- Ok. De legalább had mondjam el a véleményemet, erről az egészről. Nagyon nem vagy igazságos, hogy haza akarsz vinni még karácsony előtt, bár nem mintha nem lennék szívesebben otthon mint itt, de akkor is. És mi az már, hogy azt akarod, hogy még az ünnepek előtt elmenjek ahhoz a …nem is tudom kihez. Azt akarod, hogy még év vége előtt ténylegesen becsavarodjak? – fakadtam ki, és a nyomaték kedvéért még fel is álltam.

- Igen, ezt mind amit elmondtál. Bár mondjuk lehet, hogy azt nem szeretném, hogy becsavarodj. – gondolkodott el a mondandóm végén.

- Jó, hát ha ennyire nem tudlak meggyőzni akkor most jobb lesz ha elmegyek innen, mert még olyat találok mondani amivel megbántok valakit. – mondtam és elindultam a lépcső felé.

Felmentem a szobámnak kinevezett helységbe, és elkezdtem megkeresni a cipőmet. Miután megkerestem jöhetett az, hogy feltúrjam az egész szobát a fülhallgatómért, amit végül 15 perc múlva találtam meg a nadrágom zsebébe. És melyik nadrágomban? Hát persze, hogy abba  ami rajtam volt. Ehhez is csak gratulálni tudok magamnak. Tehát felvettem a cipőm, bedugtam a fülhallgatót a fülembe és már üvöltött is a zene. Rá kellett jönnöm, hogy nem hoztam el a gördeszkámat. Basszus! Most akkor hogy megyek el deszkázni?Megvan!

Fogtam a telefonom, és tárcsáztam az egyetlen számot amit ismerek ebben a rohadt országban. Már ott tartottam, hogy leteszem amikor végre felvette.

- Halló! Én vagyok! – köszönt úgy, mint mindig.

- Csá, haver. Örülök, hogy méltóztattad felvenni a telefont. – szidtam már az elején

- Jól van már, bocs. Amúgy miért hívtál? – kérdezte

- Arra gondoltam, hogy deszkázhatnánk egyet, ketten. – vetettem fel az ötletet.

- Aha, és ezt, hogy gondoltad? Én repülök hozzád, vagy netán te ide, hozzám? – kérdezte röhögve.

- Ja, hogy azt nem mondtam? Itt vagyok a te gyönyörűnek mondott városkádban. – utánoztam , mivel még két hete dicsekedett azzal, hogy ilyen meg olyan szép meg gyönyörű itt minden, ebből a beszélgetésből következett egy két órán át tartó röhögés egy kis hülyüléssel együtt.

- Ezt most komolyan mondod, ember? És nekem még csak nem is szóltál! Na, jól van ám! Van két perced, hogy ide told a képed a deszka parkba! Az óra indul. Tik-tak tik- tak  - közölte tényként, amit akart.

- Jó jó, nyugi van már. Megyek, úgy is oda akartam menni. – mondtam – De lenne itt még valami….. – kezdtem

- Na és most mi kellene ha volna, tesó? – kérdezte.

- Nincs egy felesleges deszkád? – kérdeztem kertelés nélkül.

- De van! Még szép, hogy van! Kéne, mi? – kérdezte nevetve.

- Ja, nem lenne rossz, mivel deszkám az itt nincs, és nélküle igen hülyén néznék ki a deszka parkban. – mondtam én is röhögve.

- Ok, intézek neked egyet mire ideérsz. De cserébe tartasz nekünk egy bemutatót, ha már itt vagy. Megegyeztünk? – kérdezte. Tudja, hogy utálom ha mások előtt kell megmutatnom mit is tudok. Mindenki tisztában van vele, hogy jó vagyok, ezért nem szoktam mutatni nekik semmi olyan most-felvágok-nekik stílusban. Az nagyon nem az én stílusom.

- Megegyeztünk. – mondtam unottan.

- Rendben, ezt akartam hallani. Mire ideérsz hazaugrom egy deszkáért neked. De siess nekem, mert ismerlek, és tudom , hogy most azon jár az eszed, hogy hogy úszhatnád meg ezt a bemutatósdit. De közlöm veled, hogy most nem bújsz ki alóla, mert nem csak én vagyok itt a parkban. – mondta, és a fejemet merném rakni rá, hogy mosolyog a kis geci,hogy évek óta először látni fog engem deszkázni normálisan.

- Jól van, nem keresek kibúvót, de akkor indulj a deszkáért, mert most és is elindulok, és ha nem leszel ott amikor oda érek, akkor megszivatok valakit azzal hogy angolul beszélek csak hozzá. – mondtam nevetve, mert erre már volt példa, és az alany kit szivattam nagyon égett, mi meg ketten a földön fetrengve röhögtünk rajta.

- Jó, sietek csak ne hagyj ki a szivatásból, légyszíves. Ott akarok lenni amikor rájön,hogy tudsz magyarul. – mondta röhögve.

- Mindenképp megvárlak. De most leteszem, hogy eltudj indulni. Na csá – köszöntem el

- Csáó! – köszönt el ő is, majd kinyomtam a telefont.

Elindultam le a lépcsőn, hogy legalább a délutánom és az estém legyen értékelni való, ha már az egész délelőttömet elbaszta anya azzal, hogy közölte , még idén megyek a dokihoz. Lementem, és az ajtónál voltam már amikor egy hangot hallottam magam mögött:

- Hova hova? – kérdezte anyám

- Megyek egyet deszkázni Ricsivel. – mondtam egykedvűen.

- Ahha, és hol a deszkád? – kérdezte mosolyogva

- Ricsi hoz majd egyet, mert én otthon hagytam az enyémet. – mondtam

- Rendben. Mikorra várjunk? – tette fel a minden napos kérdést.

- Nem tudom. Te is nagyon jól tudod, hogy sötétben szeretek a legjobban deszkázni. Úgyhogy nem tudom mikor jövök, ne várjatok. – mondtam amit  ilyenkor mindig mondok.

- Jó. – mondta, majd mintha tétovázást láttam volna az arcán. – Szeretlek – mondta végül.

- Én is. –mondtam, majd odamentem hozzá és szorosan magamhoz öleltem.

- Nagyon sajnálom, hogy máris vissza kell mennünk. – suttogta a vállamba, miközben visszaölelt.

- Tudom, és én is sajnálom, hogy olyan stílusban beszéltem veletek. – suttogtam vissza neki, majd hagytam, hogy adjon egy puszit, és kimentem a házból.

Elindultam a deszka park felé, miközben max hangerőn üvöltött a fülemben a Hollywood Undead. Egyszerűen muszáj  zenét hallgatnom. Mostanában a zenében látom a nyugalmat. Ez a szokás akkor kezdődött amikor 15 évesen anyám beszámolója után megpróbáltam nem felkeresni azt a rohadt geci apámat. Most megint eszembe jutott, és tudom, hogy ez miatt nem fognak sikerülni a trükkök a deszkán, most túl ideges vagyok hozzá. Legszívesebben leülnék valahova a sötétben egy padra és rajzolnék valamit. Nem mondtam még?! Imádok rajzolni, nálam ez is egyfajta kifejezése önmagamnak. Mind a négy tetoválásomat amim van én terveztem, és most is dolgozok egyen. Sőt van ezen kívül még egy aminek kezdenek kirajzolódni a körvonalai fejemben, de nem hiszem, hogy anya nagyon repesne az örömtől ha bejelenteném, hogy még minimum kettőt fizetnie kell. Most úgy is a kedvében kell járnom, mert szeretnék pénzt kérni tőle miután haza értünk, mert azt tervezem, hogy felhívom az én kedves barátomat, és kérek egy idei időpontot, hogy csinálja meg nekem legújabb tetkómat. Remélem anya nem fog nagyon kiakadni, már az előzőt se nagyon akarta megengedni, azt mondta egy 16 (akkor annyi voltam) éves fiúnak nem kéne így kinéznie, de mivel nem tud ellen állni nekem így megengedte.

Prológus

Mindenki azt mondja , hogy Egyszer mindent ki kell próbálni. Én is ezt vallottam, sőt biztos vagyok benne ,hogy még mindig ezt vallanám ,ha meg nem történtek volna azok a dolgok amik , és most nem egy kibaszott cellában ülnék azt várva ,hogy mi a szent szar lesz velem.

De mivel most itt vagyok és kaptam ’pár’ órát, meg ceruzát papírral azzal az utasítással ,hogy azt csinálok  ami nekem tetszik.  Hát ok! Mondjuk jobban örültem volna ha a telefonomat kapom vissza amin mindenem rajta van ami ilyenkor lenyugtat. Köztük a több mint 200 zeneszám ami nekem az utolsó pár évben a magán életet jelentette. De hát nem azt kaptam ,úgyhogy ezzel kell tartalékolnom ki tudja meddig  Először arra gondoltam hogy rajzolok vmit ha már olyan jó rajzos vagyok egyesek szerint. Végül is arra jutottam ,hogy inkább mesélek pár dolgot magamról .

Először is, a nevem Szilveszter Contreras. Mint látjátok a vezeték nevem spanyol ,ami azért van mert az a faszfej apám spanyol. Az anyukám pedig magyar ,és ebből ha elég okosak vagytok akkor összetudjátok rakni ,hogy félig spanyol félig pedig magyar vagyok. És hogy miért mondtam apámat olyan szép kifejezéssel? Hát mert az ami,de majd később ennek a történetét is megtudhatjátok ha figyelmesen hallgattok.

Szóval akkor mondjuk kezdhetnénk az elején.17 éves vagyok,és most jelenleg  Magyarországon rohadok egy baszott cellában. Azt kérditek miért vagy Mo.n? Hát majd ezt is megtudjátok,mint minden fontosabb dolgot az életemben.Most jelenleg Amerikában kéne lennem ,mivel ott lakom anyukámmal.Mit keresek Mo.n egy rendőrségen? Pont azt!

Tehát anyám és apám 12 éve váltak el amikor én még csak 5 éves voltam ,a húgom pedig 4.Akkor még nem volt előttem tiszta ,hogy miért váltatok el ,de most már minden tiszta előtte. Először is ,hogy apám egy rohadt gyáva geci. Nincs rá jobb szó ,annyira aljas amit tett ,hogy helyette szégyellem magam anya előtt. Születésemkor Spanyolo.-ban éltünk mind hárman ,mint egy nagy boldog család. Aztán a születésemre rá egy évvel megszületett a húgom. Nagyon boldogok voltunk ,mi  négyen anya ,apa,hugi és én. Imádom a húgom, mindig jól jöttünk ki egymással ,legalábbis amíg anya meg apa el nem váltak. Akkor is csak azért szakadt meg a kapcsolat köztünk, mert ugye anyáék elváltak,és apa minden ellenkezés ellenére sem engedte , hogy anya magával vigyen mindkettőnket. A húgomat egyébként ha még nem említettem volna Bianka Contrerasnak hívják. Miután elhagyták egymást apával ,anya engem Los Angelesbe vitt, mivel ott kapott állást ,és alapból is ott volt lakása ahova tudtunk volna menni. A húgom A Coruna-ban maradt apámmal .Még nem is meséletm miért váltak el?!

Hát akkor elmondom ! Szóval az egész azon alapszik , hogy a mi kedves apánk elfelejtette közölni velünk, hogy volt már egy felesége azelőtt , hogy elvette volna anyát. Az 5.ik szülinapomon és a húgom 4. szülinapján történt minden.(mivel egy napon születtünk egy év különbséggel. Május 30) Éppen az ebédhez ültünk le az asztalhoz, a hatalmas kertben, a dió fa alatt amikor csöngettek. Mi meg mint a hülye gyerekek elkezdtünk rohanni az ajtóig az én bekiabálásom után ami így szólt ’az utolsó a záptojás’. Előbb odaértem mint a tesóm, mint mindig,de megvártam ,mert ez volt a szokás. Verseny az ajtóig,én általában nyerek,megvárlak majd együtt nyitunk ajtót az érkezőnek.

Kinyitottuk és egy csinos (anyánál nem csinosabb) anya korabeli nőt láttunk magunk előtt, két kisbabát tartva a kezében.  Mivel nem ismertük ,megkérdeztük ki ő és mit akar ,mire ő csak elmosolyodott és annyit mondott hogy apátokat. Mivel jól neveltek voltunk rögtön szóltunk anyáéknak. Apa ért oda előbb ,és leesett az álla a meglepetéstől. Hebegett vmi szia félét ,de nem lehetett érteni mit mond. Aztán megkérdezte mit keres itt mire ő elsírta magát és össze vissza szipogva valami olyasmit mondott ,hogy azt hitte itt majd szívesen látják. Ekkor anya is oda ért az ajtóhoz majd amikor meglátta ,hogy ki is az aki ott áll a MI bejárati ajtónknál , lesápadt. De nem akárhogy ! Csak öt éves voltam de azt hittem hogy akkor, abban a szent pillanatban össze esik és elájul. De nem történt semmi ilyen! Sőt! Oda ment apámhoz  aki még mindig a pillanat hatása alatt volt és akkora pofont kevert le neki . hogy szerintem anya erre már évek óta edzett. Majd felment a szobájába és összepakolta a cuccait , az enyémet, azután pedig Biusét  . Az ajtóban bőgte el magát először .akkor amikor ott kellett hagyni az én édes drága testvéremet. Én is sírtam  akkor! Nem hiszem, hogy bárki kibírta volna azt hogy elválasztják a testvérétől ,és még csak azt sem tudja ,hogy mikor ha egyáltalán láthatja még valaha. Megpróbáltam megkérdezni tőle ,hogy mi a baj de csak azt mondta ,hogy majd elmondja ,hogyha elég idős leszek hozzá.

Erre a beszélgetésre 2 éve sikerült sort kerítenem. Akkor is csak úgy hogy anya megígértette velem ,hogy miután elmondta nem csinálok semmi hülyeséget. Ekkor 15 éves voltam. Azért ígértette meg velem ,mert tudta .hogy már akkor nagy verekedő voltam a suliban ,és aki velem kezdett ki az általában többször nem akart az utamba kerülni. Nem nagyon érdekelt .hogy idősebb vagy fiatalabb esetleg egy idős vele és akkor is szét vertem ha nekem jött. Jó mondjuk ezt nem úgy kell elképzelni .hogy korházba került .hanem mondjuk egy két monokli ,lila foltok meg esetleg egy törött ujj.  A legdurvább az kétségtelen ,hogy a mostani volt. De ezt most hagyjuk . Hol is tartottam? Ja meg van , ott, hogy anya elmondta ,hogy ki volt az a nő akkor ott. Tehát az a nő apám barátnője volt még mielőtt anyáék össze jöttek volna , de ő megígérte, hogy már vége. Amugy az a nő anyám egyik legjobb barátnője volt………Abban az évben amikor anya ezt elmondta nekem ,eldöntöttem ,hogy megkeresem a testvérem, Ami valljuk be ,hogy nem is olyan nehéz egy olyan hackernek mint én. Amikor megtaláltam a húgomat ,minden este skype-oltunk , először csak ketten ,majd amikor szóltam anyának akkor már hárman voltunk, de volt ,hogy csak ketten voltatok ti lányok. Ilyenkor általában anya sírva jött le a szobámból . Mivel tartottuk a kapcsolatot ezért apám is rájött ,és követelte ,hogy bizonyos idő közönként én legyek náluk Bia meg anyánál. Hát ebből annyi lett, hogy a nyarakat beosztottuk. Még pedig úgy . hogy anyánál vagyunk Los Angel-eseben az első 1 és ½ hónapban ,majd együtt elrepülünk A Corunába ,apához. Ott általában strandolok , a haverokkal lógok, akiket csak ilyenkor tudok meglátogatni hosszabb  időre, és főleg megpróbálom kerülni a konfliktus helyzeteket. Apa családját bírom csak magát apámat nem csípem annyira. Van két féltestvérem akik ikrek és 12 évesek . Mindkettő fiú . Mindenki szerint aranyosak ,bár szerintem is, csak egy kicsit furcsa , hogy olyan egyformák ,de még is annyira különböznek amennyire csak lehet. Bírom őket , és szerintem ők is engem . Bár engem ki nem bír!!:)) Apa barátnője egész szép, bár anyát meg se közelíti. Míg anyának hosszú(derékig érő) szőke haja van addig ennek a nőnek  rövid(váll fölé érő) barna van,aztán ott vannak a szemeik amik nálam a nőknél  a legfontosabbak, anyának óriási tengerkék ,de nem az a világos, hanem az a nagyon sötét ami már majdnem fekete ,de mégis tudod ,hogy kék ,a másik nőnek meg sima közepes méretű barna szemei vannak. Anya sokkal magasabb ennél a nőnél de nem csak a magasságuk ,hanem mindenük különbözik. Anya ott gömbölyű ahol kell ,ez a nő meg tiszta deszka:/. Nem értem apámat …….

Hoppá! Az, hogy mit dolgoznak totál ki maradt. Anya főszakács egy los angeles-i híres étteremben, apám pedig egy nagy pályás ügyvéd,aki a gyerekek „jó fiúja” egy perben. Milyen irónikus ,nem? Én ,egy gyerekek jogai mellett kiálló ügyvéd fia, most egy cellában rohad. Mit ne mondjak …..szép.

Mit is tudnék még mondani magamról most innen az egérlyuk méretű magyarországi cellából? Azt hogy hogy kerültem ide? Hát arra még várnotok kell.De például alap adatokat tudok mondani magamról: nyelvek amit beszélek:angol , spanyol ,magyar ; sportok:Los Angelesben mit szoktak szerinted  a 17 éves srácok csinálni? Hát ha nem tudod akkor most elmondom ,hogy én mit szoktam:szörfözök (nem egy versenyt nyertem már) gördeszkázok(nem kicsit profin) minden télen min. 2 hetet snowboardozok (abba se kezdő vagyok) hát kb ennyi a sport tudásom; egyéb: van egy zenekarom amiben én vagyok az énekes és a gitárosok egyike(elektromos és akusztikus is megy),rajtam kívül még van egy dobosunk és egy gitárosunk is(de még keresünk egy lány énekest akit már kb 2 hónapja keresünk -.-)a zenekaron kívül még imádok sütni,főzni (azt hiszem ez anya hatása)meg hát fotósnak sem vagyok rossz ha azt nézzük ,hogy profi gépem van és minden szalagavatót én fotózok   meg fontos eseményekre is megszoktak hívni.; állapotom: egyedül álló

Hát most azt hiszem le kell tennem a tollat és mennem kell ,hogy kihallgassanak és végre el hagyhassam ezt a patkány lyukat ,a fülhallgatóm társaságában!!!(komolyan elvonási tüneteim vannak)

-Jöjjön velünk Szilveszter-szólalt meg az egyik rendőr, nem a legbarátságosabb hangján,mire én felálltam és eltettem a lapot a zsebembe, nem voltam felkészülve az  elkövetkezendő 4 órára ami a legunalmasabb volt az életemben.

Miután elmondtam vagy százszor ,hogy ’Igen’ ’Nem’ ’Nem tudom’ kiengedtek minden cuccommal együtt a rendőrségről ,majd amikor átlépve a bejárati ajtón anyukám ugrott a nyakamba , és a nyakamba fúrva az arcát sírni kezdett . Én átöleltem a derekát, ami nem volt a legkönnyebb mivel volt vagy 10 centi köztünk.

Miután kisírta magát, eláztatva a pólómat, elindultunk a kocsink felé és elmentünk a nagyihoz a 2. kerületbe. Ja , elfelejtettem mondani hogy BP-n voltam a rendőrségen.  A nagyinál minden kérdést elengedve a fülem mellett felmentem a szobámba levetkőztem elmentem lezuhanyozni,majd egy boxerben lefeküdtem az ágyra és már aludtam is. Éjszaka még felébredtem ,ahogy anya bejön hozzám és megnézi ,hogy alszom-e majd oda jön és ad egy puszit majd kimegy . Ezek után már tényleg reggelig aludtam.