Még csak két részt tettem ki de már 100 megtekintés?! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek.Ezen kívül nem nagyon kaptam vissza jelzést de azért remélem tetszik amit írok. Itt van az első rész második fele.Jó olvasást hozzá!

1.rész – December 19. /2.

Nagyon elmélyülhettem a gondolkodásban, mivel már láttam a deszka parkot kirajzolódni a szemem előtt. Nem voltak sokan, biztos a sötét miatt. Nem láttam egy ismerős arcot sem, csak egy túlságosan is ismerős srácot aki nekem háttal állt, de még így is sikerült rájönnöm, hogy az én, mondhatni legjobb barátomat látom. Az a tipikus össze-vissza zselézett haj még hátulról is elárulta. Nem nagyon szoktam leírni, hogy néznek ki a haverjaim, de szerintem most kivételt teszek. Szóval ,Ricsi kb 182 cm magas, mint már említettem össze-vissza zselézett haja van ami olyan fekete, hogy olyat még életemben nem láttam. A szeme olyan zöld mint a fű,de nem az a világos szar, hanem az  a frissen öntözött sötét zöld. Kifejezetten jó ízlése van, mivel deszkázik ebből az következik, hogy deszkás cuccokat hord meg minden, de nem ezeket a gagyi fajtákat. Nagyon jó fej, lehet vele rendesen hülyülni, de azért komoly is tud lenni ha szükség van rá. Nagyon bírom, és a legjobb haveromnak mondhatom, még akkor is ha egy egész óceán van köztünk az év nagy részében, és szerintem ez az érzés kölcsönös.

Fogtam a fülhallgatómat, zsebre vágtam és futni kezdtem. Szerencsére nem szólt neki senki, hogy jövök, így nagy meglepetésére a hátára ugrottam, aminek az lett a következménye, hogy mindketten a földön kötöttünk ki. Szerintem hirtelen azt se tudta ki ő és hol van. Aztán fel nézett rám, és nem bírtam tovább, elkapott a röhögés.

- Bazd meg , Sid!! Mi a szent szar ütött beléd, ember?? – kiabálta, de láttam, hogy egy másodperc múlva ő is röhögni fog………és igen, annyira jó vagyok.

Miután mind ketten kiröhögtük magunkat sikerült fel állni,és szemügyre vettem a körülöttünk álló embereket. Őszintén, egyiket se ismertem. Tavaly nem ők nyomultak a haverommal.

- Mi van, Ricsi? Meguntad a tavalyi bandát? – kérdeztem angolul, mivel nem akartam, hogy ők is értsék. Bár annak is fenn  áll az esélye, hogy tudnak angolul, de nem hiszem, hogy annyira, hogy sikerüljön nekik érteni amit egymásnak mondunk.

- Á nem, csak most épp nem velük voltam kinn  amikor hívtál – válaszolta szintén angolul

- Hát, ok. Akkor mehetek magyarul? – kérdeztem még mindig angolul

- Ja, szerintem simán – mondta most már magyarul

- Csáztok, srácok – néztem a 3 értetlenül pislogó, hasonló stílusú fiúhoz

- Csá, Hello, Hy – hangzott egyszerre a három válasz

- Na mi van? Állunk itt mint a szobrok, vagy deszkázunk is? – kérdeztem, mert már kezdett idegesíteni, hogy mindegyik csak nézett rám mint bárány az új kapura.

- Ki vagy te? – tette fel az egyik a nem túl udvarias kérdését. Már ép szóra nyitottam a szám amikor Ricsi megszólalt.

- A legjobb haverom, úgyhogy olyan stílussal beszélsz vele, ahogy velem is tennéd. Értetted? – vágta rá kapásból

- Ja, de a nevét csak szabad tudni? – kérdezte egy fokkal kedvesebben

- Szabad. A nevem Silvester Contreras – mondtam unottan

- Mi?! – kérdezték egyszerre, mire nem tudtam mit mondani, mivel fogalmam sem volt miért lepődtek meg ennyire

- Na, most mi van?- kérdeztem most én

- Tudod, Sid, itt Magyarországon van egy videó fenn youtube-on, amin igen csak profi módon tolod egy parkban. Ezt a videót szinte mindenki látta aki egy kicsit is szeret ide járni. Szóval nálunk egy fajta példaképpé váltál az elmúlt egy hétben – mondta úgy mintha minden rendben lenne, pedig tudja, hogy utálom az ilyeneket.

- Ki a…….? – kezdtem de hirtelen eszembe jutott valami – Mikor tették fel? – kérdeztem a kelleténél kicsit idegesebben.

 - Kb 3 hete. – válaszolta a másik gyerek. Tudtam. Annyira jó vagyok!!

- Az egy verseny volt , és a győztes videóját felrakták. – mondtam most már nyugodtan.

- Nah ez is megvolt, szóval most már mehetünk deszkázni? – kérdezte Ricsi.

- Persze, miért is ne?! Menjünk, mert ide fagyok. – mondtam, mert kurvára hideg van itt Magyarországon télen. Nem hoztam meleg ruhát szóval csak egy pulcsi van rajtam.

- Mi van öcsi, nem bírod a hideget? – röhögött az egyik. Esküszöm annyira egyformák, hogy lehetetlen megkülönböztetni őket.

- Anyádat, te büdös köcsög. – mondtam, majd kitéptem Ricsi kezéből a deszkát és elindultam a rámpák felé. Nagyon ideges voltam, mert eszembe jutott a tegnap, szóval nem arra a gyerekre voltam ideges csak rajta töltöttem ki, amit otthon nem nagyon akartam anya előtt. Ugrattam egy párat, amíg üvöltött a zene a fülemben. Szükségem volt már erre, mert nagyon régen álltam már deszkán. Hiányzott az az érzés, amikor azt hiszed, hogy szárnyalsz, és a madarakat a testvéreidnek érzed. Egyszerűen megunhatatlan. Az életemet jelenti mind ez, a zene és a deszkázás. Úgy ítéltem meg, hogy most már elég nyugodt vagyok ahhoz, hogy a többiekkel együtt menjek, szóval kiszedtem a fülesemet, és oda mentem Ricsiékhez.

 - Bocs srácok az előbbiért, csak kicsit feszült vagyok mostanában.- kértem bocsánatot az előbbi kiborulásomért.

- Nem lényeges. – mondta az egyik szőke.

- Mi van veled Sid? Olyan …………nem is tudom, miért vagy ilyen ideges? – kérdezte Ricsi, annyira tudtam, hogy ő fogja feltenni ezt a kérdést, túl jól ismer ahhoz, hogy ne vegye észre ha valami nincs rendben. Most erre a kérdésre mi a szart feleljek? Mondjak el neki mindent, vagy még ne? Annyira nem tudom mit csináljak…………..

- Majd elmondom. – választottam az arany közép utat. Azt a…… milyen költői is tudok lenni.

- Te tudod, haver. De azért remélem nincs nagy gáz. – mondta

- Én is remélem……..bár szerintem ennél nagyobb már nem lehet. – mondtam, mivel ennél nagyobb szarban még nem nagyon voltam. Ricsi csak egy nagyot sóhajtott, mert rájött, hogy a mostani nem oldható meg egy egyszerű „sajnálommal”.

- Srácok asszem mi most Siddel elmegyünk,de ti maradhattok még ha gondoljátok – mondta mire elképedve néztem rá, mert még deszkázni akartam a sötétben.

- Ok, akkor mi még maradunk -  mondták, mire Ricsi csak bólintott s már el is indult a kijárat felé, én meg csak álltam ott mint hülye gyerek.

- Mi van Sid, nem jössz? – nézett vissza a válla fölött, én meg ráálltam a deszkámra és elindultam felé.

- Most meg miért kellett eljönni onnan? – kérdeztem mikor már a második sarkon túl gurultunk egymás mellett, és szinte tudta, hogy hova megyünk.

- Azért barátom, mert totál magad alatt vagy, ezt bárki megmondhatja,még az is aki nem ismer annyira mint én. És azért mert most szépen leülünk egy üveg pia társaságában és elmesélsz minden szarságot amibe sikerült megint belekeveredned. – mondta úgy mint aki biztos benne, hogy nem fogok nemet mondani neki. És, hogy milyen igaza volt!! 20 perc elteltével már egy számomra ismeretlen park közepében lévő tóban fürödtünk. Azt azért hozzá tenném, hogy ebben a fürdés-télen-a-tóban dologban nagy segítségünkre volt mi jó barátunk a Jack Daniel’s. Nálunk ez már bevetett szokás ha baj van, egy vagy esetleg kettő üveg pia és máris jobb hangulatban tudjuk megbeszélni a szarságokat amiket akkor csináltunk amikor én Los Angelesben voltam. Most például elárulta, hogy van egy barátnője.

- Nem mondhatod komolyan, hogy velem iszod le magad ahelyett, hogy vele lennél. – mondtam teljesen őszintén………….vagy már a pia beszélt belőlem? Nem is tudom……..

- Ne szórakozz már velem, Sid. Tudod nagyon jól, hogy imádok veled inni. Ő meg különben is nagyon jól el van otthon egyedül. – ironizált Ricsi. – Na jó most akkor komolyra fordítva a szót. Már ha sikerül, ennyi pia után – mondta kicsit dülöngélve – Tudod, hogy mennyit vártam már , hogy ez a kibaszott karácsony eljöjjön, és találkozhassak a legjobb haverommal? Úgy, hogy jobb lesz ha szépen elkezded mesélni mi a szent szart csináltál már megint. – fejezte be, mire egy nagy sóhaj keretében elkezdtem neki mesélni a tegnap éjszaka történteket. Minden elmondtam neki, kezdve azzal, hogy miért mentem a bárba, kivel, meg, hogy miért vertem szét azt a szerencsétlent. Ezek után még azt is elregéltem mi történt a rendőrségen – ennél a résznél minden szép szóval illettem a magyar rendőröket – aztán azzal fejeztem be, hogy pszihológushoz kell járnom. Egy ideig csend volt, amíg feldolgozta az információt, majd fütyült egy nagyot.

- Hát ezt kurvára, sőt még annál is jobban megszívtad, öregem. – mondta

- Ahha – adtam az értelmes választ, mivel épp ittam.

- Ez igen, Sid. Ehhez már tudás kell. Történt valami más is amíg én itthon voltam? – kérdezte idegesen, mert fölhúzta magát azon, hogy nem vele mentem bulizni.

- Baszódjál már meg Ricsi. Szerinted miért nem hívtalak?! Ha ? Arra nem is gondoltál, hogy tudtam, hogy ez lesz és nem akartalak téged is belerángatni? – kaptam fel a vizet én is. 

- Kibaszottul idegesít, hogy mindig gondolsz rám, és mindig igazad van. Most is tiszta részeg vagyok és azért mondom azt amit. Hiányoztál! Oké ?! nem nagyon szoktam ilyeneket mondani, de kurvára hiányzott már, hogy személyesen is találkozzak a legjobb barátommal, akit minden nap csak egy kibaszott ablakban látok a laptopom képernyőjén. És igen, ezért esik rosszul, hogy nem hívtál el tegnap bulizni, bár tudom, hogy csak nekem akartál jót vele…… - ordított most ő, a változatosság kedvéért.

- Ha jobban bele gondolok nekem is hiányzott már, hogy a legjobb haverommal igyak egy jót, és nem csak egy kis képernyőn lássam. – vallottam be én is, ha már ilyen  őszinték vagyunk egymással.

- Hallod, Sid szerintem már rohadt sokat ittunk ahhoz, hogy ilyen komoly beszélgetéseket folytassunk le egymás között. Váltsunk témát, ok? – kérdezte már nyugodtabban.  

- Ja, szerintem is jobb lesz. – mondtam, majd azon törtem a fejem mit is mondhatnék/kérdezhetnék, amikor……… -  Hé, Ricsi mesélj már valamit a barátnődről. – kértem, mert ez az egy jutott eszembe.

- Hát jó. Hol is kezdjem? Á meg van. Ő nem egy olyan barátnő amilyen mindenkinek van. Ő egy  aranyhal. –jelentette ki, és büszkén kihúzta magát.

- Komoly? Egy aranyhal? – kérdeztem a röhögéstől fuldokolva.

- Hé, vigyázz a szádra mit mondasz. Nagyon hűséges és mindig ott van amikor egyedül vagyok – mondta, majd egy pillanatra elgondolkozott, és ő is röhögésben tört ki. Azt hiszem felfogta, mit is mondott az előbb.

- Oké, ez durva volt. Most akkor komolyan, milyen a barátnőd? – kérdeztem még mindig a röhögésemet visszatartva.

- Komolyan mondtam. Egy aranyhal. – mondta tök komolyan.

- De akkor miért pont egy hal? Miért nem egy kutya például? – kérdeztem totál elképedve azon, hogy egy ilyen fiú, mint a Ricsi egy aranyhal a háziállata.

- Azért egy hal, mert ez szerelem volt első látásra. – mondta még mindig büszkén – Múltkor mentem haza és elmentem egy állat bolt vagy, mi a neve mellett és ott volt a kirakatban egyedül. Megsajnáltam, ezért bementem és megvettem. Fogalmam sincs miért, de teljesen megkedveltem. – fejezte be.

- Hát, tudod ez lett volna az utolsó dolog amit kinézek belőled. – röhögtem

- Tudom, de ez van, ezt kell szeretni. – mondta, majd mintha szomorúság öntötte volna el – Mikor mész vissza?

- Holnap valamelyik korai géppel. – válaszoltam, és már én sem voltam valami jó hangulatomban.

- Akkor szerintem mennünk kéne – mondta, mire elő vettem a telefonomat és megnéztem az időt, 3:46

- Ja, lehet, hogy mennünk kéne – hagytam rá, majd valahogy kimásztunk a tóból, és elindultunk haza. Nem sokat beszélgettünk, inkább csak gurultunk egymás mellett. Aztán megálltunk a nagyimék háza előtt. Nem a legnagyobb ház, de két emeletes és a nagyiék nagyon szeretik.

- Majd beszélünk. – mondtam neki.

- Mindenképpen – bólintott.

- Hát akkor szia – mondtam kicsit szomorúan, mivel még alig voltunk együtt ahhoz képest, hogy mióta nem láttuk egymást személyesen.

- Szia – intett ő is kb olyan hangulattal amivel én. Elindultam az ajtó felé, de még hallottam ahogy utánam kiabálja:

- Aztán jó lenne már ha neked is sikerülne becsajozni haver

Ezek után bementem a házba, és elindultam a szobám felé. Az ajtóra egy cetli volt tűzve anyukám gyöngy betűivel rajta.

Szilveszter!

Most nem mondhatnám, hogy örülök annak, hogy ilyen sokáig kint vagy Ricsivel, mert holnap 10-kor indul a gép. ½ 7-kor keltelek, és nem fogom megengedni, hogy tovább aludj, mivel még össze kell pakolnunk. Fogalmam sincs mikor olvasod ezt el, de csak remélni tudom, hogy tudsz eleget aludni, hogy reggel ne kelljen ordibálni veled.

Puszil:

A te drága anyukád

U.I. : Azt remélni se merem már, hogy józan is legyél.

Egy sóhaj keretében leszedtem a lapot az ajtóról és bementem a szobába. A ruháimat csak egy hanyag mozdulattal az egyik székre hajítottam. Mondhatom, hogy amikor a fejem a párnára került, akkor már aludtam.