3. rész – December 22. szerda / 1
Egy
nagy huppanásra ébredtem fel. Nagy nehezen kinyitottam a szememet, és azt
kellett észre vennem, hogy én voltam az, aki huppant egy nagyot. Ugyanis
leestem a kanapéról. Most, hogy ezt végig gondoltam, éreztem, hogy kezd fájni a
fejem, az eséstől. Lassan feltápászkodtam a szőnyegről, hogy megnézzem mennyi
az idő. 9:58 –at mutatott a tévé. A zene még mindig szólt, de most már nem
olyan hangosan, mint amikor elaludtam este, amiből arra következtettem, hogy
anya már itthon van, és ő halkította le. Odaléptem a hifihez és kinyomtam a
zenét, mert most nem volt hangulatom hozzá.
Hangokat
hallottam a konyhából, ezért elindultam felé. Közben elhaladtam a tükör előtt,
és belepillantottam. A tükörből egy nagyon fáradt szemű, de egész helyes srác
nézett vissza rám, akin látszott, hogy most kelt, mivel a szürke melegítőgatya
kicsit ferdén állt rajta, kockás hasán pedig a kanapé gyűrődései által
kialakított térképet lehetett látni. A hajam szanaszét állt, és mivel nem
viseltem pólót a tetoválásaim is láthatóvá váltak. A mellkasom baloldali
részén, a szívem fölött egy régi stílusú iránytű képe látszik, aztán van egy
felirat a jobb oldalamon, amin fentről lefelé az olvasható, hogy „nao existe
como aquele tao impossível”, ami annyit tesz ki, hogy nem létezik lehetetlen.
Ezt akkor döntöttem el, hogy magamra varratom, amikor megtaláltam a húgomat, de
csak évekkel később került a testemre. Ezeken kívül még egy van, a bal
lapockámon, ferdén két sorban, „el inferno vacío, porque les diablos están todo
aquí”, a pokol üres, mert az ördögök mind itt vannak. Meg ugye van még egy, ami
a bal felkarom belső felén található, ahol pedig az szerepel, hogy „el adlátere
da le muerte”, ennek pedig már meséltem a keletkezéséről, és a jelentéséről is.
Miután megigazítottam a gatyám folytattam az utamat a konyha irányába, ahonnan
nem csak anya hangját véltem felfedezni, hanem egy mélyebb férfihang is
hallatszott. Ez kíváncsivá tett, ezért gyorsítottam lépteimen.
Mikor
oda értem az ajtóhoz földbe gyökerezett a lábam. Valószínű, hogy nem erre
számítottam. Anyám egy férfi ölében ült, aki épp pirítóssal etette.
Hozzátenném, hogy az én lekvárom volt anya szendvicsén.
-
Ne is zavartassátok magatokat. – mondtam lazán, majd elindultam a hűtő felé,
hogy igyak egy pohár narancslét. Erre mindketten felém fordították a fejüket,
és láttam, hogy anya egy zavarba jött attól, hogy ilyen helyzetben látom őt. A
férfi nem az arcomba nézett, hanem először a tetoválásaimon akadt meg a
tekintete, mintha nem erre számított volna. Lehet, hogy anya mondott egy-két
dolgot rólam neki, de esélyes, hogy nem mondta közé azt a tényt, hogy az ő
drága fia szét van tetoválva. Miután végzett a mellkasom szemléletével
kíváncsian nézett az arcomba, majd a szemembe. Megemelte a szemöldökét, majd
amikor látta, hogy nem igen szimpatizálok azzal, hogy az anyámmal az ölében
van, finoman megfogta a derekát, és talpra állította, majd oda lépett hozzám,
és a kezét nyújtva bemutatkozott:
-
Crispin Forester vagyok. – mondta még mindig a kezét nyújtva, majd amikor észrevette,
hogy nem áll szándékomban megfogni, leejtette maga mellé. Anyára néztem, aki
meg engem nézett szigorú arccal. Nem foglalkoztam vele, csak odaléptem a
hűtőhöz, hogy ki vegyem, amiért elindultam. Kinyitottam a hűtőt és kivettem a
narancslét, majd a szekrénybe nyúltam egy pohárért, és kivettem a poharamat,
majd öntöttem bele gyümölcslét. Amikor megfordultam anya Crispin mellett állt,
aki a derekát ölelte az egyik kezével, míg a másikkal egy hajtincset simított a
füle mögé. Lazán neki dőltem a konyha pultnak és most megengedtem magamnak,
hogy jobban szemügyre vegyem a pasit. Markáns arcán egy kicsit hegyes orr, szép
ívű száj és egy sötét szempár jellemezte. Bajusza, szakálla nem volt,
szerencsére. Haja sötét szőke, közép hosszú, egy kicsit bezselézve, de nem
vitte túlzásba, és neki így állt jól. Közel olyan magas lehetett, mint én,
sötét farmert viselt, egy sötét inggel, amit deréknál betűrt. Egy kicsit
gyűrött volt, ami arra engedett következtetni, hogy tegnap este is ezt viselte.
Erre az észlelésre anyára néztem, aki ugyan azt a ruhát viselte, ami tegnap is
rajta volt, amikor kirakott a dili dokinál. Ezek szerint ő volt az a titokzatos
férfi, akivel anya találkozott. És ahogy most elnéztem őket, szerintem nem is
először találkoztak. Ott álltak, és egymást nézték, olyan pillantással, amitől
olyan érzésem lett, hogy nekem nem lenne szabad most itt lennem. És ekkor
elkövettem egy oltári hibát, anya kezére néztem. Majdnem kiesett a kezemből a
pohár, de inkább gyorsan belekortyoltam, mert biztos, hogy valami sértőt
mondtam majdnem. Ugyanis anya kezén egy gyémántgyűrű csillogott. Megittam a
narancslét, és anyára néztem megvetően.
- Esto
que puede seriamente! (ezt nem mondhatod komolyan) – szóltam neki spanyolul,
mert feltételeztem, hogy az újdonsült vőlegény nem tudja ezt a nyelvet
beszélni. Anya rám nézett, majd amikor meglátta az arckifejezésemet ellépett
Crispintől.
-
Mire gondolsz? – kérdezte angolul.
-
El anillo. (a gyűrűre) – mondtam úgy, mintha egyértelmű lenne. Anya ránézett a
kezére, majd odasétált hozzám, és bűnbánóan a szemembe nézett. Már majdnem
meghatódtam. De csak majdnem. - ¿se puede hablar a Español?( tud spanyolul
beszélni?) – böktem a fejemmel a pasi felé, mire anya is ránézett, majd vissza
rám, és megrázta a fejét.
- Por
lo tanto, deseo que hablaría en inglés. (ezért szeretném, ha angolul beszélnél)
– mondta nekem – Non chingues con ella! (ne baszogassd!) – mondta jelentőség
teljesen majd egy percig, csak néztük egymást, majd megadóan bólintottam, és ő
ellépett mellőlem, és leült az egyik székre. Én meg ránéztem a pasira, aki hol
egyikünket, hol pedig a másikunkat nézte. Oda léptem hozzá, és kinyújtottam a
kezemet felé. Először a karomra, majd a szemembe nézett, majd elfogatta a felé
nyújtott kezemet.
-
Silvester Contreras – mutatkoztam be, majd csak ott álltunk egymással szemben,
és néztük egymást.
-
Tudom, mit gondolhatsz most, de nem szeretném, ha utálnál azért, mert én leszek
a nevelőapád. Nem akarom helyettesíteni, azt akit szerettél. – mondta tök
komolyan, mire kérdőn néztem anyára, aki lesütött szemmel babrálta a gyűrűt az
ujján.
- Oké, akkor most mondok pár dolgot magamról.
Először is, fogalmam sincs arról, hogy anya mit mondott apámról, de nem
szeretem, és, hogy valaha szerettem az is kérdéses. Másodszor, nem érdekel ki
maga, sem az, hogy honnan jött, csak annyi, hogy nekem ne beszéljen arról, hogy
megért, mert kibaszottul kétlem, hogy bármit is tudna, értene abból, ami bennem
van, vagy azt, aki vagyok. Harmadszor pedig csak annyit szeretnék mondani, hogy
nekem ne kezd el játszani itt az apa figurát, mert menten rosszul leszek tőle,
tőled. – és ezzel be is fejeztem a mondani valómat ennek a fazonnak, majd
anyával beszélek, négyszemközt.
-
Megpróbálom elmagyarázni neked, hogy én mire gondoltam. – mondta Crispin
teljesen nyugodtan, mintha az előbb csak a holnap időjárást közöltem volna. –
Nekem szándékomban sem állt játszani az apa figurát, és nem is fogom. Abban
igazad van, hogy nem ismerlek, de ezen változtatni áll szándékomban, mivel
minden jel szerint, egy család leszünk, mi hárman – itt egy kicsit
megfeszültem, mert nem említette meg Biankát, és hallottam, ahogy anya is
sziszegve vette a levegőt nyilván a reakciómtól félt. Crispin azonban
folytatta, mert valószínűleg észre se vette a helységben létre jövő
feszültséget. – és nem áll szándékomban rosszban lenni veled. Szeretem anyádat,
és nem szeretném elveszíteni. Ezért szeretném, ha jobban ki tudnánk jönni
egymással, nem kell, hogy apa legyek, mert nem vágyom a szerepre, sokkal inkább
a haverod akarok lenni. Szerintem, így mindkettőnknek sokkal könnyebben menne.
– fejezte be, majd kérdőn nézett, hol anyára, hol rám, már megint. – Lemaradtam valamiről? – kérdezte anyától,
aki úgy tett, minthogyha a gyűrű elvonná minden figyelmét, így nem tud
válaszolni.
- Te csak azt mondtad, hogy hárman – kezdtem
lassan, mire bólintott, anya pedig felállt, és odasétált kettőnk közé, mintha
attól félne, hogy neki ugrok leendő „apámnak”. – de nekem van egy húgom,
Bianka, aki apámmal él, Spanyolban. Azt hittem anya mindent elmondott neked
rólunk. – mondtam, de a mondandóm végét már anyához címezve.
-
És el is mondta, csak én elfelejtettem, mert annyi minden új, még nekem,
hirtelen lesz egy fiam, persze csak idézőjelesen, egy menyasszonyom, és az
üzletről még nem is beszéltem. Bocsánat, hogy ki ment a fejemből. – mondta, és azt vettem észre, hogy kezdem
meg kedvelni. Ebből az arcomra is kiülhetett valami, mert anya elmosolyodott,
majd oda jött hozzám, és megölelt. Köré fontam a karjaimat, majd amikor
elengedtem, hirtelen megszédült. Elkaptam, majd visszaültettem a székre.
- Mi baj van? – kérdeztem és kezdtem aggódni
anya miatt. Crispin mellém térdelt anya elé, és anya combján összekulcsolta az ujjaikat.
-
Szerintem jobb lenne, ha elmondanád neki – mondta anyának, aki ezek után félve
rám nézett. Rossz érzésem támadt. Csak nem…
-
Terhes vagyok, Sid. - suttogta anya a tekintetét az enyémbe fúrva. Hirtelen nem
tudtam mit mondani, vagy tenni, csak néztem bambán anyát. Felálltam, és
elindultam a lépcső felé, mert nem tudtam volna mit mondani nekik.
-
Silvester – hallottam anya elfúló hangját, majd azt, hogy sírni kezd.
-
Adj neki egy kis időt. Sok az így neki egyszerre, fel kell dolgoznia, és utána
már jobb lesz. – hallottam Crispin nyugtató szavait, még mielőtt becsuktam
volna a szobám ajtaját. És mennyire igaza volt! Ez így nagyon sok volt
egyszerre, és nehéz volt feldolgozni.
Fogtam
magam, és bementem a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak, és kimossam a fejem, utána
majd beszélek anyával is. Végeztem a zuhannyal, és amikor egy törölközővel a
derekamon beléptem a szobámba, Crispin állt az íróasztalomnál, nekem háttal, és a rajzaimat nézegette.